Az ízületi betegségek a fejlett országok felnőtt lakosságának több, mint egyharmadát sújtja és ez az arány folyamatosan nő. A kopásból és gyulladásból következő ízületi elváltozások meggyógyítása egyelőre kivitelezhetetlennek tűnik, még a legnagyobb büdzsével rendelkező egészségügyi rendszerek sem tudnak megbirkózni ezzel a betegséggel. Ezen okok folytán természetesen a megelőzés és az állapot romlásának megállítása kerül előtérbe. 

 

 

Az ízületi bántalmak kezelési módszere nagyon sokáig a pihenés, sőt az egyhelyben fekvés volt. Persze ez logikusnak is tűnik, hiszen azt gondolták, hogy a pihenés és tehermentesítés hatására képes regenerálódni, újjáépülni az ízület. A tudomány mai állása szerint viszont ez a nézet teljes mértékben elavult és megcáfolt. Ha egy fájós térdet pihentetünk, akkor még kevesebb ízületi folyadék termelődik – ami az egész rendszer kenőanyaga – az amúgy is kiszáradástól fenyegetett ízületi szövetekben. Ráadásul az ízület körül lévő izomzat az egyetlen, ami tehermentesítheti a károsodott ízületet, ami a pihenés hatására egyre sorvad, ezzel még nagyobb tehernek kitéve a fájdalmas testrészt. 

 

 

 

Az ízületi problémák az USA-ban a legjelentősebbek – összefüggésben a társadalmuk súlyproblémájával – és ők is rendelkeznek az egyik legnagyobb büdzsével, de a gyulladás és fájdalomcsillapító gyógyszereken kívül ők is csak a mozgást tudják felírni a betegeiknek!  Kiderítették, hogy napi egy óra erőteljes gyaloglás a betegek többségénél egy hét után enyhítették a betegek fájdalmait. Persze ehhez az eredményhez minden betegnek el kell viselnie az első napokban a testmozgás okozta intenzív fájdalmat, le kell küzdeniük saját ösztöneiket és erősen át kell lépniük a komfortzónáikat. Később azonban nem marad el a hatás, hiszen a betegek pszichés és fizikai állapota is lényegesen javulni kezd! 

 

 

A fiatalok is érintettek ebben a problémában. Így nekik fokozottan oda kell figyelni az ízületük karbantartására. A fiatal sportolók vannak a legnagyobb veszélyben, és közülük is kiemelkednek a testépítő babérokra törő emberek. A testépítésben használt izoláló mozdulatok nem használják ki teljes mértékben az ízületek mozgástartományát, így csak egy bizonyos szűk ponton terhelik, ami egy idő után gyulladáshoz, később kopáshoz vezet, nem beszélve a helytelen testtartásokról, pozíciókról.