15. forduló: Sima szapi győzelem a Pomléban furcsa bírói ítéletekkel

Úgy készültünk, hogy na akkor majd most megmutatjuk, tudunk nyerni is, végre begyűjtjük a három pontot. Az előjelek se voltak nagyon rosszak, a rendszeres kezdőből egyedül Jancsi nem játszhatott, eltiltása miatt. Visszakerült viszont a kezdőbe Gógyi, és így ismét stabilizálódni látszott a védelmünk.

A felállás a szokásos, bár a karácsonyfa egyre inkább kezd eltolódni valami 4-1-4-1 es dolog felé, hiszen most is egyedül Lali játszott igazi védekező halfot. Tehát kapuban Feri, a védőnégyes a most már stabilnak mondható és egyre inkább összeszokott Csövi, Laca, Gógyi, Deniza, előttük Feki, Lali, Csabi, Ajpek, Dávid ötös, egyedüli csatárként pedig Peti.

Én ismét új pozícióban mutatkoztam be, és bár Peti a a meccs előtt mondta, hogy jó hogy van ilyen ember, aki több poszton is bevethető, én ezt inkább úgy látom, hogy boldogabb lennék egy stabil pozícióval, amit rendszeressen játszok, akár csereként is, amire rá tudok készülni, és utána meg is tudom játszani, mert ez így eléggé siralmas. Szenvedek én is, és sajnos az egész csapat is. Dezorientáció, rossz megoldások sorozata, és ha néha sikerül is valami rendes dolog, az se a tudatosság jele, hanem inkább valami szerű saját kreativitás vagy hasonló szerencse. Ez meg így nem elég.

Tehát a meccshez visszatérve, nem kezdtünk jól, a szapiak letámadtak minket, rendre futtatak minket, nem tudtuk megtartani a  labdát, jobbára csak előrevágtuk, hátha majd Peti kezd vele valamit. Volt pár lövésük is, de vagy Feri védte, vagy mellé ment. A legnagyobb helyzetüket pedig egy fejes után könyvelhettük el, de Gógyi jókor volt jó helyen és így ez is csak szöglet lett. Körülbelül a harmincadik perc  környékén kezdtünk mi is magunkra találni, Peti majd Ajpek is helyzetbe került, de nem sikerült a bravúr. Kár.

Én félidőben teljessen magam alatt voltam, legszívesebben hazamentem volna, mert ha az ember nem érzi a bizalmat, akkor nagyon rossz játszani, nekem meg semmi okom se volt rá, hogy bárki is bízzon bennem. Ez ugye azt jelenti, hogy kevesebb labdát kapok, nem mernek belevonni az öszjátékba, és sajnos mivel a sansza, hogy ellrontom elég magas, így még csak nem is panaszkodhatok.

Fordulás uán féltem, hogy összezuhanunk, nem fogunk tudni eléggé koncentrálni, de tartottuk magunkat. Csövi szokszor a lelkét is kifutotta, hogy mentse  a menthetőt. Úgy a hatvanadik perc környékén kértem a cserét, mikor is egy szögletnél szerencsétlenül ütköztem az egyik csatárral. Sajnos a sors fintora, hogy bár míg a pályán voltam,  mindent beleadtam, hogy ne kapjunk gólt, és segítsem a csapatot ahogy tudjam, a gól mégis  a cserémhez köthető. Csabi és a helyemre becserélt Csáder még nem osztották el egymás között az embereket, pozíciókat, a szapiak meg ezt kihasználva, távolról, de rúgtak egy gólt.  Kár mert, addigra már mi is támadgattunk, néha csak a szerencsén múlott, hogy nem tudtuk befejezni a támadásainkat. A gól szokásossan megfogta  a csapatot, de nem adtuk fel. Próbáltunk tovább játszani, cserékkel átszervezni a csapatot. Hátul jobban kinyíltunk, és majdnem össze is jött, de Ajpek lerúgását a bíró nem fújta le. Nem sokkal ezután, pedig végleg eldőlt a meccs, az ellenfél berúgta második gólját is, bár óriási lesből, el kell ismerni, rúghattak volna többet is, ha Feri nem véd ilyen jól.

Lincshangulat, elkeseredetség, zűrzavar... kb. ennyi a történet vége. Kár, mert vannak posztok, ahol simán felvehetjük a versenyt a többi csapattal, mint például a kapus, a védelem, vagy Ajpek és Peti, de a középpálya még nem elég erős, a meccseink többsége ott megy el. Lassan gondolkodunk, nem vagyunk elég kemények. Még egy meccsen se uraltuk a pálya közepét, anélkül pedig lehetettlen győzni.

Mint az elején is írtam, én magammal nem, hogy nem vagyok megelégedve, de azon gondolkodom, hogy ezt így abba kellene hagyni, mert így csak a csapat visszahúzóembere vagyok, és nem ezért jöttem ide. Amíg nem lesz rendben a térdem,  tudom, hogy nem fogok belemenni kemény párharcokba, nem leszek az, akire lehet számíttani. És ha minden héten más pozícióban fogom szerepelni az se fog segítteni. Tudom, hogy azért játszok mindig máshol, mert nem vagyunk elegen, meg ilyesmi, de nem jó, az biztos (BM).

Varjú Péter, aki ezúttal nem volt olyan meggyőző, mint a korábbi meccseken:

A Szap elleni mérkőzést 3 pontban szeretném értékelni, ill. elemezni:

1.         Csapat felállás.  A karácsonyfa típusú felállás a védekezésre nagyon megfelel, csak egy baj van vele. Magunkra húzzuk az ellenfelet. Ebből lehet egy két kontrát indítani, de ahhoz két nagyon gyors és egymást jól ismerő csatárra van szükség. Ilyen csatáraink nincsenek.

A középpálya ebben az esetben túlzsúfolttá válik. A Szap elleni mérkőzésen ezt jól lehetett látni. Az összes labda középre került ahol az ellenféllel együtt 8 ember mozgott. Körömpasszok,  helyben tipródás és eladott labdák jellemezték a középpályát. A széleken nem volt ember, akinek labdát lehetett volna adni.

2.         Ütközések. A szapi csapat tipikusan olyan stílusú játékot képvisel, ami ellen nem tudunk mit kezdeni: szoros emberfogás, azonnali leütközés. Gondolom ezt vasárnap minden játékos tapasztalta. Jómagam is szinte az egész mérkőzésen szorosan fogva voltam és amint hozzám került a labda máris leütköztek. Gyors mozgással és pontos passzokkal előre tudtunk volna haladni és eredményesebb lett volna a játékunk, de sajnos ez se ment.

3.         Játék. Az első félidőben mivel még erőben aránylag jól álltunk sikerült szoros küzdelemben maradni az ellenféllel. De így is jóval lassúbbak voltunk, nem sikerült eléggé felpörgetnünk magunkat, mint ahogy azt Hegyétén tettük. Kevés volt a jó passz, abszolút ötlettelen volt a játékunk. Általában középen mozgott a labda ahol túl volt zsúfolva a terület. Két helyzetünket (Saját magam és Ajpi helyzetére gondolok) sajnos nem sikerült értékesítenünk. Laca szabadrúgásból eltalált kapufája is kimaradt. Három említésre méltó helyzetünk volt. Hát ez nagyon kevés. Ehhez nem tudok mit tovább hozzáfűzni.

A második félidőben már csak a szapiak játszottak. Ők irányítottak és kétszer be is találtak. Lehetne most vitázni, hogy a második gól lesgól volt és hogy az Ajpi elakasztása 11-t ért, de sajnos az eredmény és a játék magáért beszél. Sajnos ennyire futotta most vasárnap.

Én továbbra is bízom a változásban (csapat felállásban) és a jó eredményekben. Remélem Fekinek is sikerül fejben rendbe  jönnie. Gólt kell rúgnod.

Bocs a sok kritikáért, de valahogy ez most kikívánkozott belőlem. Péter

Gódány Tibor, aki sérülése és kétmeccses kihagyása után tért vissza a pályára:

Na ez a meccs totál olyan volt, mint az előző szezonbéli akármelyik. Csak talál keveseb góllal. A Szap nagyon meglepett minket, legalábis engem. Az első perctől fogva beszorítottak és támadtak. A mezőnyfölényük ellenére Lackó kapufáig jutott szabadrúgásból, és Ájpinak is volt ziccere. Aztán a második félidő meghozta a szapiak jogos gólját. Nem tudtunk váltani, nem sikerlt válaszolni a góljukra. Fizikálisan sokkal erősebb volt az ellenfél, és ez látszott is. Haraptak... minket... Kösz.

Koller Tomi, aki ezúttal középpályásként töltött 20 prcet a pályán:

Ciao... Sokat az első félidőhöz nem tudok mondani,mivelhogy András Istentiszteletén voltam (Mise reformátusul :))

De annyit tudok,hogy az első rúgott gól azt potyagólnak is vehessük, lehet az ellenfél játékosa sem várta hogy kapuig jut a labda. Végre láttam az is, hogy a csapat nem törik össze a kapott gól után, és megpróbál egyenlíteni. Teltek-múltak a percek, támadások oda-vissza.

Kiemelni nem nagyon akarok,mivel az első félidőt nem láttam,magamhoz annyit,hogy vasárnap nem bírtam eleget futni,de a tőlem telhetőt megtettem. Jah és a második "gól"... No comment ... És hajrá SFZ (SzFSz)....

Remélhetőleg a "pauza" most jót tesz majd és Patas ellen tuti 1-es lesz a meccs.

Na pá .... ♥ ♥ ♥ :D :D :D

Hideghéhy Csaba, akinek nem ez volt élete meccse:

Megijedtunk a szapiaktol, én tudtam, h ilyen meccs lesz... számitottam rá de arra nem h ilyen borzalmas lesz a teljesítményem, sztem magasan en voltam a leggyengébb, és picit a kedvem is elment az egesztol, egy kirugs sem volt a miénk, nem tudtam megjátszani a kozepét, betolteni a teret, elpantantak a labdák, szégyelem magam a teljesítmenyem vegett..., egyszeruen elfáradtam, nem volt erom pontosnak lenni... egyik legrosszab meccsem.

Méry János, én, aki a pálya széléről nézte végig a meccset altiltása miatt:

Először is azzal kezdeném, hogy SZART SEM játszottunk. S nem is akartunk! Két embert akarok és ki is fogok emelni, mégpedig a CSÖVIT és a LACKÓT. Ök akartak, mentek, hajtottak, belementek mindenbe, amibe kellett és szívvel lélekkel játszottak. De ez két ember. Ez kevés. Kiemelném még Ferit a kapuban, de Ferira haragszom, mert modortalan a viselkedése és azt hiszi – hozzáteszem jól hiszi - , hogy mivel pótolhatatan és nincs másik kapusunk, ezért körülötte forog a világ. S ezzel visszaél. Mindegy. A meccshez annyit, hogy igen, megleptek minket a szapiak, de álltuk a sarat, védekeztünk, igaz, kevés elképzeléssel játszottunk. De a kulcsemberek, gondolok itt Ajpira, Varjú Petire, Csabára, Fekire mélyen a tudásuk alatt teljesítettek, nem pörögtek föl, végig aludták és alibizték a meccset. Ennek ellenére egy pontot minumum szereznünk kellett volna, mert Varjú Péter és Ajpi ziccerben hibázott az első félidőben, majd egy –nullás hátrányban mélyen tisztelt és általunk nagyon szeretett Kóczó elvtárs nem adott meg egy nyilvánvaló büntetőt a csapatnak. Söt, a meccs legvégén megadott egy két méteres lesgólt…

De ezt a meccset mi vesztettük el. Egy  héttel a meccs előtt ugye kiállítottak és a kiállításom hatására a második félidőben felpörgött a csapat. Mikor ezt megmondtam pl. Hideghéthy Csabának, röhögve azt mondta, hogy még örüljünk neki, hogy kiállíttattad magad? Erre csak annyit mondtam, hogy remélem, hogy szap ellen kiállítás nélkül is föl fogtok pörögni. Nem így lett. Sajnálom, hogy a csapatnak nincs tartása, s azt még jobban, hogy kívülről kellett néznem az egészet.

Patas jön, nincs mese, nyerni kell, ha nem akarunk utolsók lenni.

A hazai csapat felállítása:

• Süke Ferenc (1)
• Csuba Christián (3)
• Fráz László (c) (7)
• Gódány Tibor (12)
• Cséfalvay András (4)
• Mészáros Lajos (10) ***(70´)
• Fekete Adrián (13) **(65´)
• Hideghéthy Csaba (9) ****(88´)
• Ajpek Marián (5)
• Strieľenec Dávid (6) *(60´)
• Varjú Péter (2)

  ---

• Koller Tamás (17) **(65´)
• Csáder Dávid (8) *(60´)
• Szalay Sándor (18) ***(70´)
• Nagy József (9) ****(88´)

FC Friends - Szap 0:2(0:0)

Súgó 2 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2011.05.04. 02:59 admin Gullit, sztem több embernél nem volt akarás. S itt most nem Rád gondoltam, rajtad igenis láttam, hogy bár nem ment egyáltalán a játék, legalább akartál!

2011.05.03. 09:35 davids szerintem, bármennyire is rosszul játszottunk, senki se mondhatja azt hogy nem volt akarás. néha nem megy, nem tudunk felpörögni , de mindig akarunk. legalábbis én tuti...