Dunaszerdahelyi járás: Haldoklik a futball

mery  2011.01.13. 23:58

 

Szponzor. A mai futball elengedhetetlen „kelléke“ és azt kell, hogy mondjam sajnos mára fő tényezője. Sajnos. De az a baj, hogy a pénz már a jó öreg falusi focit is megmérgezte.

Hol vannak már azok a nagy meccsek, amirol apáink és nagyabpáink mesélnek, hol van már az az idő, amikor egy úgynevezett magasabban jegyzett csapat félt falura menni, mert az ottani lelkes iparosok rendre győztesen hagyták el a pályát nevesebb ellenfelükkel szemben.

Sehol. Az az igazi falusi foci már a múlté, elveszett, kimúlt, vége. Slussz, passz. Pedig falvak is vannak, focipályáik is van, de valami hiányzik.

Hallomásból tudom, hogy a régen a falusi csapatok szó szerint „legyúrták“ az ellenfeleiket, a játékosok otthagyták a lelküket a páylán. Sokan mondhatnák erre, hogy ez ma is így van. Én ezzel vitatkoznék, de lehet. Viszont ami akkor volt, és most nincs, az az elvégzett MUNKA. Mind nagy betűvel. S én most nem a hétkoznapi hivatásokra gondolok, hanem az edzésmunkára. Abban az időben a csapatok edzettek is, sőt, nem is akárhogyan. A mai „futbalisták“, akiket én a volt edzőmmel csak alibistáknak nevezek, már képtelenek a foci öröméért játszani, még az ilyen járási bajnokságokban is. - Mennyik kapok? Hö? Hangzik általában a kérdés. S itt jön újra képbe a szponzor kérdése. Mivel ma a járási bajnokságokban szereplő játékosok - hogy csallókoziesen fogalmazzak – fizetve vannak. S nem is akárhogy. Tippeljen a Kedves Olvasó, hogy mennyi pénz kap egy nevén nem nevezett futballista a dunaszerdahelyi járási első osztályban, ami valójában szlovákiai 7., azaz hetedik! ligának felel meg –, heti két lötyögésért(edzésért) és egy meccsért! S pedig nem is gólkirályról, vagy valami sztárjátékosról van szó. 400-450 eurót! Tisztán. S azért mit kell csinálnia? Heti háromszor két órát kell futnia, s itt-ott jó, ha azért a labdával is találkozik...

Persze ez nem az átlag, de ne higgye a Kedves Olvasó, hogy ez egy szélsoséges példa. Nem. Az olyan labdarúgok, akik még netán az edzői posztot is betöltik, együtt akár ezer, értsd 1000 eurót és zsebre tehetnek havonta. Ami barátok közt sem kis pénz. S persze az illetö emellett míg vígan dolgozhat is.

No de ne higgye senki, hogy én valakitől is irigyelem ezt a pénzt. NEM. Csakhogy egy ilyen járási első osztályú csapatban jobb esetben is csak egy-két játékos kap ekkora fizetést, a többiek pedig szinte semmit(s ha még páran valamit kapnak is, azt föltétel nélkül, zsebbe). Ami óriási hiba. S főleg ez teszi tönkre a mai falusi focit, s ennek a dolognak a fő okozói a szponzorok, akik nem nézik, hogy mire adják a pénzt. Nesze Pista. Négy honapra itt van 1800 euró, játsz nálunk. Nincs olyan, hogy figyu, ha eljársz edzésre, s ha ennyi és ennyi meccsen játszol egy hónapban, akkor kapsz mondjuk 400 eurót. Nem. Föltétel nélkül.

Ez vezet oda, hogy ezek a játékosok teljesítmény nélkül is játszanak, mert ugye minek hajtsak, ha a pénz már a zsebemben van, s a többi – fizetetlen játékos – pedig joggal mondja, hogy, én fussak helyette? S én nem kapok érte semmit? Ekkorát e!!! S az a dolgok vége, hogy az ilyen – egyébként igazi és jó falusi focisták megsértődnek, fölhagynak a focival és mikor a szponzorral együtt a fizetett játékosok is odébbállnak – mert ugyebár ne áltassuk magunkat, senki se hülye, hogy örökké egy csapatot támogasson -, akkor nem marad játékos a csapatoknál.

Itt jönnének elvileg képbe az ificsapat játékosai. Elvileg. Mivel – tisztelet a kivételnek, de a dunaszerdahelyi járás ificsapatainak működése, hozzáállása, állománya és az általuk elvégzett edzésmunka kritikán aluli. Már amelyik csapatnál edzésmunkáról beszélni lehet... Legtöbb helyen heti kétszer odadobnak egy labdát a gyerekeknek: focizzatok. Ha vannak elegen. S ez a jobbik eset, mivel töb helyen csak épp meccsre jön össze a banda és játszanak...

S most még csak az ificsapatokat említettem. A fiatalabb korosztályokról inkább nem is beszélek, mert egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány diákcsapat van a dunaszerdahelyi járásban a futballbástyákon – Szerdahely, Somorja, Illésháza, Balony, Kisudvarnok - kívul.

Pedig ha már szponzorok vannak a csapatok körül, akik hajlandóak nem kevés pénzt áldozni a focira, akkor értelmesebb lenne az ifjúsággal foglalkozni. Igaz, hogy nincs sok olyan szakember, aki kicsikkel foglalkozik, de Uram bocsáss meg, ha mondjuk azt a havi 450 eurót egy szakember kapná meg azzal a céllal, hogy heti 4 edzést vezényel a diákoknak és mondjukj négyet az ifistáknak, akkor ki az a hülye, aki nem vállalná el ezt a felkérést. Persze az ilyen dolgokat szakemberekre kell bízni és akkor egy idő után azon kapnák maguk a falusi csapatok vezetői, hogy a hét százát, hisz a csapatban csupa falusi gyerek van, akik saját falujuk csapatában járták végig a ranglétrát, kifejlett játékosokká értek, de ami a legfontosabb, hogy mindegyikük itt van regisztrálva és nem kell a ligás klubok kiszuperált játékosait nagy pénzekért kölcsönvenni és még nagyobb pénzekért „foglalkoztatni“...

Na de kinek a hibája, hogy ide jutott a futbalunk? Elsősorban az egyes klubok vezetőié, akik azt mondhatom, hogy a felnőtt focit a faluk közti versengés szintjére emelik, s kizárólag a másik legyőzése lebeg a szemük előtt célként. Meg persze az, hogy megmutassák, hogy én most ezt és ezt a volt válogatott spílert vettem meg ennyi és ennyi pénzért, igaz, hogy már alig mozog, hogy két kilométert nem bír lefutni, hogy rozsdásak az izületei, ami érthető, hisz már 45 éves, de nem baj, mert Kődökpuszta fehér-fekete, pipa márkájú mezében fog játszani egy és fél meccset...

A felelősség másodsorban a Dunaszerdahelyi Járási Labdarúgó Szövetségé. Mivel ugyebár ami nem müködik magától, arra hatni kellene, ha máshogy nem erőszakkal. Tudom én, hogy érvényben van olyan törvény, mely szerint  a járási első osztálytól fölfelé minden klubnak rendelkeznie kell a felnőtt csapaton kívül egy utánpótlás csapattal is, csakhogy ezt az illetékesek nem tatják be, mivel a szövetség emberei nem tartatják be velük. S a szabály ugyebár csak akkor szabály, ha betartják...

Az utánpótlásnevelésre a járásban – a nagyobb csapatokon kívul - már senki sem fordít sem figyelmet, sem pénzt sem pedig energiát. Persze tisztelet a kivételnek Hol vannak már azok az idők, amikor az ificsapatokban 20-25 gyerek járt edzésekre, s harcolt a helyekért, s ha netán csak a felnőttcsapatok közelébe került, akkor még kis túlzással az életét is képes lett volna odaadni, hogy játszhasson S hol vannak azok az idők, amikor a felnőtt csapatok edzésére is kb. Húsz-huszonöt embert járt s, ahol mindenki keményen edzett TÉLEN-nyáron azért, hogy netán csak 10 perc bizonyítási lehetőséget kaphasson. Á, azok az idők már elmúltak. Az emberek elkényelmesedtek, akaratuk szinte a nullával egyenlő. Pedig én vallom, hogy kemény munkával csaodákat lehet elérni. Ugye mindenki fájó szívvel nézi Cristiano Ronaldót a tévében, amint 62. tétmeccsén 63 gólját lövi a Real Madrid színeiben... De az edzésen két sprintet nehezére esik megcsinálni. Pedig CR7 is csak ember...

Barátaim el kéne gondolkozni azon, hogy miért jutottunk el idáig, s ha felismertük és analizáltuk a hibákat, akkor tessék tenni a jobb, szebb, gerincesebb foci-jövőképért, mert ami jelenleg itt folyik, az gyalázat.

 

Méry János

Súgó Még nincs hozzászólás.