Helo.
Meglepődtem, nagyon örültem. Titkon reméltem, hogy végre összejön. Az előző meccs bíztató volt. Csak a három kezdő játékos hiánya miatt kicsit féltem. Főleg mert Eppiót kellett a beállós poszton helyettesítenem.
A meccs első fél órájában szerintem enyhe szapi mezőnyfölény volt a pályán. Aztán sikerült 2x is a kapuig eljutnunk. Ez úgy néz ki önbizalmat adott a csatároknak, és még a félidő vége előtt síkerült gólt adni. Bohony Krisztiánt dicsérném, hisz az ő bedobásából lett a helyzet, amit aztán Tomi berúgott. A 2. félidőben kaptunk egy felesleges gólt, ami a hátvédsor rendezetlensége miatt esett. De a mindig harcos János kapitány küzdeniakarásával kiegyenlített. Na innentől kezdve nagy volt a kapunkra a nyomás. De valahogy sikerült kivédekezni. Ha egy kontra bejött volna nekünk, akkor megnyugodhattunk volna. De így az utolsó percig tarthattunk a szapiaktól.
A bíró szerintem korrekt volt. Ennyi. Helo.
A szombati mérkőzésen végre valóra vált kis csapatunk egyik régi vágya: mérkőzést nyertünk. :) A bodaki meccs után mar látni lehetett, hogy a teli felkészülés megtette hatását, mert fel tudtuk venni a versenyt a csapattal. Az eredmény viszont már nem rajtunk múlt. Visszatérve a hétvégi rangadóhoz, már mindenkiben ott volt a bizonyítási vágy, a jól ismert mondat „most vagy soha”. Az első félidőben sikerült vezetést szereznünk igaz az egy gólos előny nem adott okot a megnyugvásra hiszen az ellenfélnek az előző meccsen nem kevés hátrányból sikerült nyernie. A második félidőben jött is az egyenlítő gól. Véleményem szerint ez volt a döntő pillanat. Sikerült megőriznünk a józan eszünket és tovább játszottunk. Akkor jött a második gólunk, ami visszahozta győzelmi esélyünket. Ahogy telt az idő lassan elhittük, hogy ez most a mi napunk lesz és megfogjuk nyerni a mérkőzést. Én az utolsó 10 percben kaptam lehetőséget a játékra. Ez volt életem első bajnoki találkozója, ami egyből győzelemmel zárult. Nem rossz kezdés igaz nem rajtam múlt az eredmény. Jó volt látni és hallani a szurkolókat, akik nagy erőt adtak a csapatnak. Az összes játékos a maximumot adta, sokan még többet is. Nagyon örülök, hogy én is tagja lehetek ennek a kis csapatnak, és részese lehettem a csapat első győzelmének.
Hajrá FRIENDS !!!
Dufi
Fekete Feki Adrián, aki nagyot hajtott a középpályán:
Szerintem ott folyattuk, ahol Bodakon abbahagytuk. Megint ugyanazt láttam az emberekbe, mint egy hete, de most legalabb meglett a megérdemelt három pont. Bodakon meg sajna nem. Volt három hianyzónk, meccs előtt féltem egy kicsit,de nagyon jól helyettesítették őket :))) Bevallom, nekem a 2.felido jobban tetszett, lefogtuk embereket és igen jó volt. Mindenkinek volt egy embere. Csak igy tovább fiúk, megyunk tovább és Nadasdon remelem, hogy még jobb lesz.
HAJRA FC FRIENDS
Fráz László, aki szerintem teljesítményével kiérdemelte a meccs embere címet:
Hát nem is tudom mit mondjak, nemvolt olyan rossz, szerintem elég jól voltak fogva az emberek, eléggé igyekezett mindenki, persze voltak hibák is, pl. bedobásoknál meg kirugásoknál nem nagyon tartottuk meg a labdát. Ha jött a kirugás, gondolom pár nekemvolt címezve, de vagy nem voltak eléggé pontosak, meg hát sajna nem tudom jól kiszámítani, hova fog esni, ezt kellene még gyakorolnom, meg szerintem egész csapatnak és hogy kirúgás után esetleg dobás után tudjuk megtartani a labdát, azzal sokat nyerhetnénk. Meg hát a befejezéssel is voltak kisebb gondok, igaz sikerült nyernünk de több gólt kellett volna rúgnunk, hisz a szapiak kaptak pirosat és még így is elég sokat támadtak. Viszont az tényleg tetszett, hogy mindenki harcolt, hogy nehogy gólt kapjunk. Nagyjából ennyi, esetleg holnap még edzés előtt elemezhetjuk :)
helloka
Bohony Kristián, aki élete második meccsét játszotta, ezúttal jobbhalfként:
Szerrintem egész jó meccs volt.
Erőnlétileg szerintem jól bírtuk, de szerintem Bodakon jobban játszottunk. Legalábbis neekm úgy tűnt.Keveset birtokoltuk a labdát,és a helyzetek alapján adhattunk volna több gólt is. Nem tudom, asszem részemről ennyi, esetleg még azt fűzném hozzá, hogy jo lenne. ha állandó helyen játszatnál, úgy könnyebben megszoknám az aktuális posztomat. Tudod mindig átteszel az egyik oldalról a másikra. ( X
Csuba Christián, aki csereként beállva küzdött nagyot:
Örülök, hogy a tavaszi második meccsen nyertünk, de azt sajnálom, hogy mindjárt Bodakon nem jött össze az egy pont. Sajnos a bírók ott azt akarták, hogy kapjunk ki. A Szap elleni meccsen extra jó játékot nem mutatott az egyik csapat se, kevés helyzet is volt a meccsen, de mi ebből a kevés helyzetből többet használtunk ki, mint a szapiak. Aki igen jól teljesített, az szerintem Varjú Peti, és előtte a Gódány Tibi, aki most nem stresszelt, nem csinált semilyen nagy kixet, és nagyon sokat segített a védekezésben. Így tovább Tibi ;-) Hajra FC Friends, megyünk Nadasdra, minimum X-elnünk kell, vagy nyernünk!!!
Unokatesóm, Méry Éva, aki ezután a meccs után eldöntötte, hogy a kedvenc csapata az FC Friends:
A kedvenc csapatom az FCFriends mert Jancsi játszik benne és Tibor is. Meg még sokan, akiket ismerek. A Szap elleni meccs szerintem azért volt jó, mert nyertek, és az egyik fiút (bícsit - a szerk. ) a másik csapatból kiállították, mert beszólt a bírónak. Az vicces volt. Meglepődtem, hogy milyen gyorsan tudtok futni és örültem a góloknak, bár az egyik fiú kétszer mellér rúgott. Szerintem 4 méterrel. De 5 is lehetett.
Varjú Péter, aza Péter bácsi, a diákok kedvence, a csatárok réme, aki hátulról irányította a csapatot:
A mérkőzés előtt én is tele voltam várakozással és kíváncsisággal, hogy milyen teljesítményt nyújtunk majd a bodaki meccs után. Az új csapatfelállás is érdekesnek bizonyult. Ennek ellenére bizakodó hangulatban kezdtük meg a bemelegítést. Ráadásul, most hazai pályán kellett bizonyítanunk, nagy volt a tét. Biztató látvány volt a sok ismerős arc a pálya szélén is. Sokban hozzájárultak a harci kedv növelésében. Jó volt látni mindenki arcán az elszántságot, hogy ma itt nyerhetünk.
A mérkőzés elég érdekesen kezdődött számomra. Nem tudtam mit kezdeni az ellenfél játékosainak teátrális ordításaival egy egy belépőnél. Az olasz labdarúgást juttatták az eszembe. Mi elég óvatosan kezdtünk, kóstolgattuk az ellenfelet. Nehezen tartottuk meg a labdáinkat, nagyon kevés jó passzal játszottunk. Ez sajnos jellemző volt végig az egész meccsen. Az előrerúgásoknál is sokszor tétlenül néztem magam elé, kinek is lehetne rúgni. Kevés volt a mozgás és üres területre futás. Elég frusztráló volt a látvány, mikor a kirúgásunk után az ellenfél rögtön támadást indított. Szorosabb emberfogásra és nagyobb összpontosításra volt szükségünk. A második félidőben javult a játék képe, de még mindig elég sok hibával játszottunk. De mindezek a ”pontatlanságok” ellenére nagyon örülök, hogy közös küzdelem árán sikerült felülkerekednünk az ellenfélen. Sokat küzdött a csapat, rúgtunk két gólt, mindvégig bizakodtunk a győzelemben és végre eljött a várva várt győzelem. Mindazok, akik lehetőséget kaptak a maximumot igyekeztek kihozni magukból, ami lényeges volt. Így győzött szombaton a csapatszellem és a nyerni akarás.
Végezetül szeretném kiemelni a Csövi-Tibi-Imi hátvédhármast, akik nagyon szép munkát végeztek hátul, meghiúsítva az ellenfél támadásait. Csak így tovább. Hajrá!
Földváry István, aki annak ellenére, hogy nem tud velünk edzeni, kitűnően véd az utóbbi időben:
Nem volt egy szép meccs, de szerintem megérdemelten kiküzdötte minden egyes csapattag, néhány emberen rendesen láttam, hogy vörös a feje az akarástól :)
A meccs legjobbja szerintem a Mózes Imi volt, játékban egyetlen egyszer sem tudtak elfutni/ beadni az oldalán. Grat. mindenkinek.
p.s: Feki, ha aztmondom jó, akkor az jó is :D
Méry János, azaz én:
A bodaki sokk után szinte biztos voltam, hogy a játékosaimmal együtt mindent megfogunk tenni azért, hogy nyerjünk. Azt hiszem etéren nem is volt. Sajnos a játék még mindig nem megy, kevés a jó passz, a kényszerítő, és kevés kirúgás a miénk. Ahogy Lackó említette, a bedobásainkat is rendre az ellenfél szerzi meg. Ettől függetlenül mindenkire maximálisan büszke vagyok, nem szeretnék senkit kiemelni, mert ez a győzelem a csapat győzelme volt. A 0-0-nál kihagyott helyzetek után majdnem kiugorttam a bőrömből, mikor Tomi berúgta a vezető gólunkat, ugyanakkor a szünetben nyugalomra és további küzdelemre hivtam föl a figyelmet. Az egyenlítő gól elkerülhető lett volna, de a lényeg, hogy 1-1-nél sem álltunk le, s szerencsére sikerült betalálnom, ami Várjú Péter jó beadásának és Fráz lackó jó csúsztatásának köszönhető, hiszem így elértem a labdát, és a többi már gyerekjáték volt. Az utolsó 15 percben nagyon kemény pillanatokat éltünk át, de szivvel- lélelkel küzdve sikerült megtartani az eredményt. Remélem, hogy Nadasdon is hasonlóan fog majd küzdeni a csapat.
Csak így tovább fiúk!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés