Budapesti álmok és a valóság

Az utazók közül sajnos hiányzott több alaptag is, sőt Csuba Christiánt is csak az utolsó percekben sikerült elhívni a tornára. S hiányzott még valami. Keménység, akarat, alázat...
A következőkben Hideghéthy Csaba beszámolóját olvashatjátok.

Hello. Szombaton 5:15-kor kellet volna indulnunk, de valójában csak olyan 5:50 felé indult el a busz, kicsit bolyogtunk Pesten aztán 8:30 fele beérhettünk a helyszínre, gyorsan leszáltunk a buszról, megkaptuk az öltözőkulcsot, átöltöztünk, amilyen gyorsan csak tudtunk és már kezdődött is az első meccsünk. Kicsit hirtelen jött, elején nem is volt taktikai megbeszélés, csak gyors felállítás és már kezdődött is a meccs, bemelegítés nélkül.

Meg is lett az eredménye, teljesen dekoncentráltak voltunk, nem tudtuk hol vagyunk, fáradtak voltunk.

Ki is kaptunk 4-0 aranyban az FC 7 Mesterlövésztől.

Majd gondoltam pihenünk, de nem, mindjárt a következő meccset is mi játszottuk a Punk és Társa csapatával. 1-0 utan sikerult kiegyenlitenunk. De aztán jöttek a gólok. 5-1 lett

Szoóal fél 10-re már 2 meccs mögöttünk volt...

Kicsit mérges voltam a szervezes miatt, hisz  tudták, hogy 2,5 órát buszoztunk, 5-kor keltünk és ennek ellenére az első két meccset egyből játszanunk kellett.

A harmadik meccsen pedig már kezdtünk ébredezni, de 6-3-ra kikaptunk ott is.

Maradt a vigaszág, amihez már nem nagyon volt kedve a csapat felének ezért inkább elmentek Spárba, vettek piát és megitták.

A vigaszágon 2-0-ra kikaptunk egy kiegyenlített meccsen. Nem ment be semmi.

Ha később játszuk a meccseinket, akkor úgy érzem nem lettünk volna pofozogép, lehet utolsók leszünk akkor is, de nem ilyen faradt, dekoncentrált, nemakarok játékkal.

Végül én még ennyit tennék hozzá, hogy bár a teremfutball teljesen más, mint a nagypályás foci, de azért ebből az eredményből is le lehet vonni némi következtetéseket minden téren.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.