A Télapó a karácsonyfa-felállást kedveli: ünnepi focikülönlegességek

 

Mint látható, a Télapó tökéletesítette a finn hidegben a karácsonyfa-formációt (Fotó: FC Santa Claus)

 

TÉLAPÓ ITT VAN, A HARMADOSZTÁLYBAN NYOMUL

Van, ahol a Jézuska hozza az ajándékokat, van, ahol Joulupukki kopogtat karácsonykor az ajtón rénszarvasaival, no meg segítőivel (tonttu). És ha a finn Télapónak nincs éppen munkája, akkor elfoglalja magát saját – az őt a klubcímerbe is belefoglaló – futballcsapatával, a finn harmadosztályban (Kakkonen) játszó FC Santa Clausszal.

A Santa 1993-ban jött létre, mikor egyesült a helyi RoRe és a Rovaniemin Lappi, az „alapító atyák" pedig úgy gondolták, hogy ha már egy csapat Rovaniemiben játszik, megjelenésében is legyen köze a Télapóhoz, akinek itt az otthona. Innen a piros mez, Joulupukki védnöksége, no meg a futballvilág legviccesebbjei közé tartozó klubcímer.

A klub által szerződtetett játékosok és edzők kötelező bemutatkozásra (na meg fotózásra) mennek Télapóhoz, aki egyébként nagy sportrajongó, és kijár a meccsekre, ha ráér – egy éve pedig a finn idény kezdőrúgását is ő végezte el!

Történt ugyanis, hogy a sorsolás összehozta a Finn Kupában a Santa Claust és az akkor élvonalbeli másik rovaniemi csapatot, a RoPS-t. Városi derbire az osztálykülönbség miatt ritkán kerül sor, és mivel messze ez volt a kupaforduló legpikánsabb összecsapása, a hivatalos nyitómeccs rangját is megkapta. A csapatokat Joulupukki vezette ki a pályára, ő is végezte el a kezdőrúgást, a RoPS pedig nyögvenyelős, 3–2-es győzelmet aratott – igaz, ez fejlődés a szezon előtti felkészülési derbihez képest, amikor a Santa Claus lemosta a városi riválist. A Santa Claus játékoskerete jó részben olyanokból áll, akik a RoPS-ba nem kellettek – így aztán van rivalizálás rendesen, és a meccsen is csak úgy „röpködtek" a kemény szerelések.

 

Az FC Santa Claus egyébként az UNICEF-fel együttműködésben minden eladott ajándéktárgy után a gyermekalapnak juttat egy bizonyos összeget, és a derbi teljes bevételét is gyermekek megsegítésére fordították, csakúgy, mint a csapat és az UNICEF által szervezett négyes tornát.

Ha pedig eljön a tél, és mindent hó borít, az sem akadály a futballra: Joulupukki jön, felállítja csapatát a taktikai táblán karácsonyfa-formációba, majd mehet a meccs – lásd a videobizonyítékot. A „hófoci″ kell is, mivel a Santa Claus – amely 2010-ben majdnem feljutott a másodosztályba – a 2011-es idényben csak a hajrában tudta megőrizni helyét a Kakkonenben.

 

Mit hozott vajon Gerrardnak és Rooneynak? (Fotó: Action Images)

DÉLVIDÉK, KARÁCSONY, DERBI

A Karácsony-sziget válogatottja

Evezzünk melegebb éghajlatra, és némileg hosszú tengeri utazás után megérkezünk az óceániai szigetvilágba – ahol minden évben hatalmas derbit vív két kis sziget. A Karácsony-sziget – amelyet egy brit kapitány, William Mynors nevezett el, miután 1643-ban karácsonykor hajózott el mellette – és a szomszédos, csupán 975 kilométerre található Kókusz- (Keeling-) sziget válogatottja rendszeresen megmérkőzik. Mivel a Karácsony-sziget lakossága nagyjából ezerötszázra rúg, a rivális szigeté pedig hatszázra, nagy válogatási lehetőség nincs.

A lakosságszámban látható különbség tükröződik az évente megvívott derbik eredményében is: a Karácsony-sziget rendszeresen elveri a Kókusz-szigetet az oda-visszavágós összecsapásokon. A kétezres évek közepén azért volt néhány jó meccse a kókusziaknak, kétszer is nyertek. A legtöbb gólt (hármat) egyébként akkor rúgták a Karácsony-sziget hálójába, amikor azok tízet gurítottak...

KARÁCSONY A VILÁG KÖRÜL

A Santa Clausról esett már szó, no de mely futballcsapatok viselik nevükben a karácsony szót? Magyarországon a Nagykarácsony GYSA, amely a Fejér megyei Zöldharmónia III. osztályban szerepel. A nagykarácsonyi felnőttcsapat hosszabb szünet után a 2011–2012-es szezonra éledt újjá, és nem is szerepel rosszul, leszámítva a Soponya elleni nagyon csúnya 2–10-et. A Nagykarácsony – mely a téli szünet előtti utolsó meccsén a Dunamenti Abroncsgyártóktól kapott ki – jelenleg a 9. helyen áll a tabellán.

A brazíliai Natalban (karácsony portugálul) három profi futballcsapat is van, az ABC, az América FC Natal és az Alecrim – előbbi kettő az igazán népszerű. A vietnami Ho Si Minh-város egyik csapata a Nadal FC 24, amely nem kifejezetten a karácsony, hanem Rafael Nadal miatt kapta a nevet. A hargitai Homoródkarácsonyfalvának valószínűleg nincs aktív futballcsapata (legalábbis a helyi szövetség nem mutatja tagjai között), nem úgy a moldvai Karácsonkőnek, melynek színeit 1919 óta képviseli a többször az élvonalat is megjárt FC Ceahlaul Piatra Neamt. A csapat jelenleg is a román Liga I tagja, a bajnokság középmezőnyében helyezkedik el.

 FUTBALLISTÁK AZ I. VILÁGHÁBORÚBAN

A labdarúgás az első világégés idején már hatalmas népszerűségnek örvendett több kontinensen is, így nem csoda, hogy a futballisták „nyomot hagytak” az annalesekben.  A brit hadseregnek volt egy futballista-zászlóalja (így is hívták), mely a Middlesexi Ezred kötelékében harcolt. A futballisták között maga a Sherlock Holmes-történetek írója, Arthur Conan Doyle (maga is labdarúgó) kampányolt az önkéntesnek jelentkezés érdekében. A Futballista Zászlóaljba jelentkező hatszáz játékos közül ötszázan meghaltak a háborúban, a Nagy-Britanniában játszó ötezer hivatásos futballista közül kétezren szolgáltak a hadseregben. A Celtic hét játékosát gyászolta a Nagy Háború után, a Bradford City kilencet. A zászlóalj emlékműve a franciaországi Longuevalban található. A többi harcoló fél futballistáiról sajnos nincs ennyire részletes feljegyzés. Ami biztos: a legismertebb korabeli magyar labdarúgók egyike is a fronton lelte végzetét, az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében küzdve halt hősi halált a tizenötszörös válogatott FTC-center, Koródy Károly. A német hadseregben rendszeresek voltak a pihenőidejüket töltők futballtornái, egy korabeli leírás szerint: „a szemek, amik régóta csak a sár, a szögesdrót, a szürke egyenruhák és a pusztulás sivár látványához voltak szokva, végre színes zászlókat és mezeket láthattak." „A fiúk rendszeresen kijöttek nyugalom idején a lövészárkokból, és a tüzérségi belövések hagyta tölcsérek ellenére csapatokat alkottak, és futballoztak. Ritkán láttam olyan fénylő és boldog szemeket" – olvasható Carl Diem német hadnagy visszaemlékezéseiben. A hadifoglyok is gyakran rendeztek futballtornákat, a fogolytáborok mind „rámozdultak a sportra". Az 1918-as fegyverszünet után a walesi Frangoch hadifogolytáborának őrsége kérte, hogy játszhasson barátságos mérkőzést a német foglyokkal. 1919-ig tízszer mérkőzött meg a két csapat, hatszor a németek nyertek. A borzalmas emberveszteség ellenére a háború a futball iránti rajongás terjedését hozta: míg a Német Futball-szövetségnek (DFB) az első világégés előtt 200 ezer tagja volt, 1920-ra már félmillió!

A FEGYVERNYUGVÁS EMLÉKÉRE

Az emberség felvillanása volt az első világháborúban a már említett, angol és német csapatok közötti, 1914 decemberi fegyvernyugvás.

A királyi Walesi Lövészek 2. Zászlóalja és a franciaországi Frélinghien városánál velük szemben elhelyezkedő 6. Porosz Vadászzászlóalj tagjai spontán fegyvernyugvást határoztak el, megajándékozták egymást, együtt vacsoráztak és futballmérkőzést is vívtak.

A hadseregparancsnokoknak és a politikusoknak ez nem tetszett, így 1915-re alaposan megszigorodtak a szabályok, több futballmeccs nem is volt a lövészárkok között.

Több emlékmérkőzést is játszottak az 1914-es karácsonyi fegyvernyugvásról megemlékezve, a 2011-es évben pedig a gyermekeké volt a főszerep. Az angol Premier League javaslatára Ypresben (Ypern) 12 éven aluli csapatoknak írtak ki egy tornát, a nyugati fronton érintett országokból egy-egy csapat (Manchester United, Lens, Borussia Dortmund, Genk) részvételével. A helyszín a francia, az angol, a belga és a német kollektív történelembe is véres betűkkel vésődött be.

Az első Ypres-i csatára 1914-ben került sor, ez volt a vesztes németek számára az „Ypres-i Gyermekgyilkosság" – fiatalok tömege nem tért soha vissza a harcmezőről. Egy évvel később 105 ezer áldozatot hozott a második Ypres-i csata (eredménye: semmi...), 1917 második felében pedig az egész háború talán legértelmetlenebb és legbrutálisabb csatáját hozta Passchendaele (a harmadik Ypres-i csata), amelyben a harcolók nem egyszer a feneketlen sárba fulladtak. 1918-ban vívták meg a negyedik és ötödik Ypres-i csatát (Lys és a flandriai áttörés) – összesen legalább 1.25 millió fiatal áldozata volt az öldöklésnek.

Ypres azóta is emlékhely minden, az itteni csatákban részt vett nemzet számára, innen indult ki a gyermektorna gondolata. A csapatok mindegyike megkoszorúzta a karácsonyi fegyvernyugvás emlékhelyét, és a futballistapalánták megtették, amit őseik: az egykori senki földje helyén játszottak.

„Amikor elmentünk a senki földjére, a srácok pedig elővették a labdákat, az elképesztő volt. Érezhető volt a kapcsolat és a történelmünk e borzasztó fejezete között. És érezhető a szomorúság is. Ezeket a srácokat itt megérintette valami, amit sosem felejtenek el. Mindig is romantikus dolognak gondoltam a futballtörténelmet, és ami itt 1914 karácsonyán történt, az fantasztikus volt. A játék, a futball minden fölé emelkedett egy kis időre" – mondta a Manchester United akadémia-igazgatója, a fiúkat az emlékhelyre kísérő Brian McClair.

Az 1914-es fegyvernyugvás egy korabeli Daily Mirror címlapján

A Manchester United gyermekcsapata a karácsonyi fegyvernyugvás emlékhelyén (Fotó: premierleague.com)

A futballista-áldozatokra is emlékeztek

 

ÁLDOTT, BÉKÉS KARÁCSONYT KÍVÁNUNK! 

Minden évben elérkezik ez az időszak. A karácsonyi ünnepek alatt a sportvilág is visszavesz az év közben megszokott lüktető tempójából, és mi, sportszerető emberek is megnyugszunk...