Nyernünk kellett volna – ez volt az érzésem közvetlenül a lefújás után és még most órákkal a meccs után is így gondolom. Se technikailag, se fizikailag nem voltak jobbak nálunk és persze tudom, ilyen a foci, hogy nagy helyzetek is kimaradnak, meg a semmiből is lehet gólt kapni (mi esetünkben többet is...) mégis kellemetlen.

Majdnem a legerősebb csapattal álltunk ki a békeiek ellen, Csabi, Laca és a cserék hiányoztak a idei álom FC Friends csapatból.

Kapuban Pityke, előtte már másodszor a Ajpek - Lali duó, szélleken Pityu és Csövi. Középpályán Balázs, Debi, Tomi és Feki, elöl meg Peti és Songi. Csereként Krisztián, Bob és Laci nevű vendégjátékosunk volt készenlétben. Meleg volt plusz a szokásos egyének most is éreztették, hogy a szombat este hosszúra sikerült – így nem nagy tempóban kezdtek a felek. Igazából a labda a két tizenhatos között pattogott, maradandót senki se alkotott, se egy jó lövés, se egy érdekesebb akció. Aztán szokás szerint kaptunk egy gólt. A mi bedobásunk után kontráztak le minket: 1-0. Nem sokkal később megint egy felesleges gól, ebben a kispadról úgy nézett ki a kapusunk is benne van. De ettől kicsit észhezkaptunk, elkezdtünk előre is focizni, a kispadon bíztunk benne, hogy Peti előbb utóbb majd varázsol valamit (Béke ellen mindig jól megy neki), így is lett, elfutott a jobb széllen és centerre csak Songi érkezett – nemhibázott. Szünet előtt sajnos összehoztunk egy még feleslegesebb gólt mint az első kettő volt. Tomit szerelték, majd hátulról felrúgta a csatárt – tizeneggyes. Berúgták, így 3:1-el fordultunk.

A szünet után azonban nagyot fordult a játék képe, mi voltunk az aktívabbak, mi kezdtünk focizni és ők futottak a labda után. Kezdtek jönni a helyzetek is, de a gól valahogy mindig elmaradt. Pedig Balázs vagy kettőt, Laci, Songi, Peti, Debi és igazából majdnem minden játékosunk rúghatott volna egyet. Volt hogy magunk vezettük a kapusra, vagy 11 méterről nem tudtuk berúgni. Végül csak Peti volt képes megint a kapuba találni nem sokkal a vége előtt. Még ezek után is volt lehetőségünk, hogy egyenlítsünk, de nem sikerült. Maradt a 3:2.

Szóval a pozitívumok: végre támadtunk, néha egyérintőztünk is, képessek voltunk kiugratni embereket, Debi is rendessen visszajártak védekezni, Krisztián megint okossan és hasznosan játszott. Tominak is volt több jó megmozdulása, bár az első 20 perc az elég káosz volt a részéről. Peti még mindig a régi, Balázs és Csövi uralta a baloldalt. Futottunk – az utolsó 25 percben már teljessen lefociztuk a hazaiakat.

A negatívumok: még akadoznak a passzok, nem tudonk kapura rúgni, leírom még egyszer: NEM TUDUNK KAPURA RÚGNI. (azért mindenképpen érdemes megemlítteni, hogy az eddigi felkészülési idő alatt még nem rúgtunk kapura... ) Ha kicsit nyugodtabbak és pontosabbak lettünk volna akkor nagyon megalázzuk a békeieket. Továbbra se tudjuk ki lesz a kettő középső védő. Ajpek csodás ezen a poszton is, de ki lesz a másik? Laca utolsónak jó, ugyanaz mit Ajpek. Ha neki fog kelleni hajtani a gyors csatárokat, az nem biztos, hogy eredményes lesz. Ha viszont Ajpek lesz feljebb, nem fogja tudni irányíttani a védelmet ennyire. Ajpek és Lali jó volt, Lali tapasztalt – okossan helyzkedik, folyamatossan lecsesz mindenkit, de nem az Ajpek féle kiabállással, hanem a megalázóbb: 'ezt nem hiszem el' beszólással... Következő negatívum Songi. Songi tehetséges, gyors, technikás és labdaérzékeny focista lehetne, de nem az. Songi nem focista, mert a focista az focizni akar, nem kell mindenre 20szor megkérni, nem szíveséget tesz a csapatának és a barátainak, hanem egy közüllük. Songi ha észhez térne, simán lehetne a harmadik osztály CR-7-e, de jelengel egyelőre csak a Baloteli szinten van. Tehetség aki nem bontakozik ki. És OK, hogy néha beáll, meg jobb mint a csapat 80 százaléka, de ha nem edz, nincs semmilyen hozzáállása, akkor nem is fejlődik. El kellene dönteni, hogy mit akar. Számolhatunk vele, vagy nem... Jó lenne tudni.  

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.