Az ébredés kezdete

Úgy érzem, hogy itt az ideje, hogy írjak pár sort a választások utáni benyomásaimról. Somorjai polgárként nagyon kiváncsi voltam, hogy a Bugár féle Most-Híd által jelölt Erika ©oltésová - aki egyébként Somorján nőtt fel, de itt Somorján szinte senki sem ismerte őt -, és   az MKP jelötje, az eddigi alpolgármester Bárdos Gábor közül ki nyerhet Somorján. Mivel szoros eredményre számítottam, kellemes meglepetésként ért, hogy Bárdos Úr több mint négyszer annyi szavazatot kapott, mint Mostos ellenfele. De ami még nagyobb örömet okozott, az az, hogy a 19 képviselőből 15 MKP-s lett, 3 független és csak 1 Hidas, az államtitkár, Érsek Árpád.

Hogy mi  ennek az oka? Az ok összetett. Említhetnénk a közhelyeket, hogy ilyenkor az emberek az általuk ismert jeloltekre adják le a voksaikat, vagy, hogy nem számít  párthovatartozás, stb. Viszont érdemes foltenni a kérdést. Véletlen-e az, hogy – most Somorjából indulok ki – az értelmiség nagy része és azok az emberek akik eddig a városért dolgoztak és éltek nem lettek hidasok? Véletlen-e az, hogy egy olyan párt színeiben vállalták a megmérettetést és ezzel a vereség lehetőségét a választásokon, mely kikerült a parlementből és még a szlovákiai magyarság körében is sokan csak legyintenek a nevének hallatára? Nem Tisztel Olvasó, nem véletlen. Kifejtem azt is, hogy miért nem az.

Eddig csak az elveim miatt voltam a Bugár-féle Most-Híd párt ellen, ezt most nem szeretném részletezni, de szerintem ezek  egyértelműek. A választások előtti szerdán viszont direkt ellátogattam a Híd somorjai rendezvényére. Gondoltam, röhögök egyet, de majdnem sírás lett belőle. Az egész rendezvényre a káosz, a hozzá nem értés és a hibák sorozata volt jellemző. A „magyar“-szlovák jelöt az előre megírt szövegét se tudta, magyarul vontatottan beszélt, s mikor megkérdezték, hogy mit tenne a városért a közlekedést említette, mely a Pozsonyba vezető út bővítésében merüt volna ki(mi köze ennek Somorjához?), s erre fölhívták Érsek Árpád „Urat“, akinek megjelenése, beszéde, stílusa, mondanivalója egyszerűen kritikán aluli volt. Érsek kocsmai stílusban, beszélt, ordítotozott, játszotta a nagyfőnököt, s kérte a megerősítést – ugye Béla –, hogy ugye minden meg lesz oldva.

 Nem rosszból írom le mindezeket, de én ott ültem az erkélyen és majd lelesett az állam. Azt hittem, hogy cirkuszban vagyok, s h nem politikai rendezvényen, s világossá lett számomra, hogy milyen szellemiségű emberek alkotják a Hidat.

Az egyik legjobb barátom egy és fél éve a Hid tagja. Sok vitánk volt már. Épp azért, mert nem értem őt. Ő egy intelligens TANULT becsületes ember, s nem illik be nagyképű vállalkozók, a tudatlan okostojások és álegyüttélést közvetítő fejesek közé. Nekem már hánynom kell attól, hogy a politikusok azt állítják, hogy nem tudunk együtt élni a szlovákokkal, kell, hogy az „okosabbak“ megtanítsák nekünk az együttélést, mert magunktól mi ilyet nem tudunk.

Értem, Bugár egy meggyőző jelenség. De most már nem az, aki volt. Ő bejelentette, hogy visszavonul a politikától. Ez eddig  rendben is lenne. De utána az ismerosok meggyozték őt, hogy figyelj Béla, ne, terveink vannak veled. S aki ezt mondta, tudta mit beszél, mert valószinű volt, hogy Ficot nem akarjak hatalmon tudni, s egy koalícioval le lehet majd taszítani a miniszterelnoki székből. Higgye el Tisztelt Olvasó, ha nem alakul meg a HID, az MKP-val ugyanúgy létre jött volna a  koalició, de Bugár, vagy inkább valaki Bugár helyett jól tudta azt is, hogy ha alakít egy pártot - akár az MKP kárára – és ha az a párt bekerül a parlementbe, akkor az a párt is tagja lehet a koalíciónak. S ez a lényeg, hogy Bugár így vályúhoz juttatta azokat az embereket, akik akkor is vályúnál voltak, amikor az ő elnöksége alatt az MKP kormányon volt, s azokat is, akik őt a párt elnöki székébe tették. Bugár Béla többek között ezért vesztette hitelét.

Csak gondoljunk bele. Somorján 9 korzetben 18 Hidas jelöltből csak egy, azaz 1jelölt jutott be, még a polgármester jelölt-asszony sem kapott elég szavazatot ahhoz, hogy képviselő legyen. A Hidas jelöltek, akik nevüket adták ehhez, azok most csalódottak, értetlenkednek, nem értik a dolgot, de Bugár urat tuti, hogy nem érdekli ez. Ha érdekelte volna, akkor körültekintőbb lett volna mind a polgármesterjelölt, mind a képviselő-jelöltek kiválasztásánál, hisz elvégre saját városáról volt szó. De neki ez mindegy, ő majd mosolyog tovább, hisz  már volt része kudarcban, lesz is, ő majd megmagyarázza a bizonyítványát, s letelt. S a képviselőjelöltek? Mindenki csinál majd amit akar.

Azt gondolom, hogy az  a leggonoszabb egy nemzet életében, hogy sajátjaikból valók azok, akik a nemzetüket (jelen esetben a magyart) önállóként életképtelennek tartják.  Ez olyan, mintha valaki a családjára azt mondaná: gyenge, és más családdal kell összevonni,  hogy  életképes legyen.

A legrosszab úton vagyunk akkor, ha elkezdjük egymásnak a fejéhez vágni: Te vagy a gyenge a családból. Ma a magyarnak  minden magyarra szüksége van, különösen Felvidéken. Megoldás csak akkor lehet, ha ezt ki is mondjuk: Igen szükségem van rád, mert magyar vagy!

Végül engedje meg a Tisztelt Olvasó, hogy Csáky Pál egyik legutóbbi cikkjének zárásával zárjam a cikkemet:

„Leírom tehát ide a választási kampány két – szerintem – legjellegzetesebb mondatát. Az egyiket a közszolgálati szlovák televízióban az egyik Most-os alelnök mondta: azért fontosak a helyhatósági választások, mert ott a közpénzek egy részének elosztásáról döntenek. A másik egy MKP-s röplapról való: élhető községet, lelkiekben-anyagiakban gazdagodó közösséget akarunk.“

Az emberek talán kezdenek ráérezni a különbségre.

Méry János

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.