Az eltelt hónapokban figyelemmel kísértem megszólalásaikat, propagandájukat, amelyek hivatottak meggyőzni Somorja magyar és szlovák ajkú lakosait, hogy Önre/Önökre szavazzanak. Nagy elvárással voltam és vagyok azokkal szemben, akik a Felső-Csallóköz még megmaradt és számomra oly fontos magyar bástyájának vezetésére ajánlkoznak.
Én, mint a Somorja város református lelkésze, egyházközségi és polgári ügyekben sokszor akadtam össze a Domsitz Károly vezette képviselő testülettel, amely ezt a várost közel 8 éve vezeti. Rengeteg vitám és rossz tapasztalatom volt Velük kapcsolatban, mert kiderült, hogy városunk életének alakulását másként látjuk. Így nem vetheti szememre senki, hogy elkötelezett híve lennék az egyetlen tiszta magyar nyelvű pártnak. Az Önökkel szemben támasztott elvárásom tehát innen fakad. Mert ez a város és ez a közösség valóban rengeteg gonddal küzd, amelyek megoldása szakemberek áldozatkész munkáját igényli.
Lelkészi munkám során e régió összes társadalmi rétegét alkalmam van ismerni - így betekintésem van
- a hétköznapi anyagi gondokkal küzdő családok küzdelmébe,
- a kisvállalkozók által létesített gazdasági környezet alakulására,
- a problémás-beteg-hátrányos helyzetű gyereket nevelő családok hányattatására,
- az öregek egyre kiéleződő szociális lemaradására,
- a drogfogyasztás, kábítószer-terjesztés borzasztó méreteire,
- az óriási infrastrukturális hiányra a város közösségi életében,
- a fiatal családok lakás- és munkahely-gondjaira,
- a kismamák közlekedési nehézségeire.
Ötgyermekes édesapaként pedig magam tapasztalom, hogy mekkora hiány tátong a város egészségügyi ellátásában, a kisgyermekes családok szabadidős foglalkoztatásán, a családi tömegsportok lehetőségein.
Őszinte érdeklődéssel figyeltem, és vártam, hogy - bár én nem vagyok szakembere sem az országos, sem a helyi politikának - az általam látott és sok esetben hangoztatott problémákra megoldást, javaslatot hallhassak, olvashassak Önöktől.
Bíztam a "Beszéljünk együtt Somorjáról!" őszinteségében - hátha alkalmam adódik olyan információhoz jutni, amely kiutat jelenthet akár egy zsákutcából is.
Sajnálattal közlöm, hogy nem jött - semmi. Persze nem azt rovom fel, hogy meghívót sem kapott a város egyetlen tisztán magyar ajkú közössége - a Somorjai Református Közösség; sem azt nem vettem érzékenyen, hogy míg a katolikus templom bejáratánál kézfogásra várta/várták az érkezőket, addig a mi közösségünket mégcsak meg sem látogatták. (Pedig alkalmunk, rendezvényünk volt elég - érdemes utána nézni: www.srek.sk.) Ami zavart, és ami zavar mai napig, hogy azt tapasztaltam, hogy a "Beszéljünk együtt Somorjáról!" kommuniké alatt kizárólag olyan bejegyzéseket találtam, ami nem a városról, hanem Önökről beszél. Tehát Önök beszéltek nekünk magukról. Somorjáról egy érdemleges szót nem ejtettek. Ebből azt a tanulságot kellett leszűrnöm, hogy velünk, somorjai reformátusokkal nem akar együttműködni az együttműködés pártja. Természetesen megértettem, de egészen a mai napig, a kampány lezárásáig vártam, hátha csak én olvasok rosszul a sorokban, vagy a sorok között.
Persze a jól kitalált és állampolitikában edződött dizájnelemek, plakátok, lufik, szórólapok narancssárga szimbólumai elárasztották a várost - én mögéjük néztem, és a látvány mögött nem találtam semmit - és senkit. Férfiszemnek persze vonzó egy kékszemű, mosolygós szőke női arc, modernséget hivatott hordozni a női jelölt, erőt hivatott közölni a rengeteg frissen kinevezett államtitkár, miniszter, korifeus - de a modernségről kiderült, hogy csak színei vannak, tartalma nincs, az erőről pedig érezhetően sugárzik - új fiúk hordozzák, akiknek tétova tekintete elárulta: idegen még ez a magaslat, és még nem áll szilárd lábakon. (Pedig én azt gondoltam, hogy a társadalmi kapcsolatokra hajtó HÍD-MOST alakulat most aztán bevonja a közös gondolkodásba a pedagógust, a közalkalmazottat, a szakembert - és hadd legyek hiú - a lelkészt.)
Amikor pedig a következő plakáthullámon feltűnt az abszolút tekintély, leesett a tantusz is hamar: József Attilával szólva: "Világosodik lassacskán az elmém..." Meg kellett értenem, hogy mivel maga "Kim Ir Szen elvtárs még egyetlen általa támogatott somorjai polgármesterjelölt mögé sem adta bilboardon az arcát (Klasszikusokat csak pontosan :-D)" - erőst kilóg a lóláb. Valószínűleg maga Bugár úr kampány-tanácsadója számára is nyilvánvaló lett, hogy az ikon nélkül nem fog nyerni a szépen sminkelt, üres tekintetű arc. (Bocsánat a fogalmazásért, de őszinteséget ígértem - ezt érzem, és nem győztek meg az ellenkezéjéről.)
A Facebookon sem találtam mást, mint az utcán, téren elhangzott számomra tartalomnélküli szlogeneket. (Az idősek kedvéért írom, hogy a Facebook - ejtsd fészbook - egy olyan internetes fórum, ahol mindenki megoszthatja gondolatait, véleményét, érzéseit, fényképeit másokkal, kapcsolatokat lehet építeni.) A beígért tiszta kétnyelvűség helyett pedig szlovák slang-et valamint bántóan hibás magyar fogalmazást találtam. Amiről kiderül, sem a szlovák választóikat, sem a megszólítandó magyarokat egyszerűen nem veszi komolyan ez a párt. Ahelyett, hogy megoldásokat sorolna vég nélkül, vagy legalább analizálná a problémákat - észrevétlenül, az együttműködés álcája alatt belopja a széthúzást és a megosztást a mi egyre gyengülő magyar közösségünkbe. Teszi ezt olyan fölényeskedő hangnemben, ami arroganciája miatt és a jelenleg parlamenti politikában elért pozíciója miatt egyszerűen erőszakos. Hiszen ebben a régióban régóta együtt él egymás mellett békében a szlovák meg a magyar nemzet - ezt az együttélést nem Ön/Önök fogják nekünk megtanítani. Én ebben csak azt érzem, hogy az országos politika retorikáját emelték be a somorjai hétköznapok nyugalmába. Ez ránk nézve teljes mértékben káros - megosztja a generációkat, felmorzsolja a bizalom légkörét.
Önök a kampányukban közölt mondanivaló alapján magyar szavazatokért (is) szálltak harcba a mi városunkban. Tették mindezt az elmúlt időszakban úgy, hogy megosztották a somorjai magyar lakosok közösségét. Ezt pedig én, akit e város református gyülekezete megválasztott a község és a hozzá tartozó lelkészi körzet lelkipásztorává, nem hagyhatom szó nélkül. Mert ennek a közösségnek a nekünk adatott időben erősítésre, egyenes szavakra, őszinteségre, tisztességre, áldozatkészségre van szüksége.
Számomra Jézus Krisztus az a személyiség, aki az emberi példakép csúcsa. Ő úgy vezette a maga közösségét, hogy áldozatot hozott érte. Lemondott a saját kényelméről, előnyeiről, és alárendelte életét a küldetésnek, ami a földre küldte. Lehet, hogy ez a mérce távol áll Öntől/Önöktől, de Istentől vett hivatásom okán, a somorjai emberek szolgálatában én ezt a mércét állítom Ön elé, és azok elé, akikre Isten a vezetés felelősségét az elkövetkező négy évben Somorján bízza.
Köszönöm, hogy megtisztel(nek) azzal, hogy levelemet végigolvassa! Engedelmet kérek az esetleges bántó hangnemért, tisztelettel,
György András, Somorja református lelkipásztora